19.fejezet: A rémálom folytatódik

Sziasztok :)
Eszméletlenül boldog vagyok,mert átléptük a 10ezres látogatottságot !!
Köszönöm az előző fejezethez kapott komikat és szeretném ha ennél is körülbelül ennyi lenne !! :)
Viszont történt egy kis baleset a fejezettel kapcsolatban. Ez már egy másik verzió,mert az elsőt véletlenül letöröltem és szinte semmire nem emlékeztem belőle.
Mindegy azért remélem tetszeni fog és máskor jobban figyelek :D
Jó olvasást. :)

.-.-. Jessica Moun .-.-.

Dedikálás után még egy rögtönzött koncertet is adtunk. A srácok kezdték ,mi pedig még mindig autogramot osztogattunk. Rengeteg eljöttek. Miattunk. Ha csak erre gondolok,hogy valaki azért utazik kilométereket,hogy láthassa a kedvencét,melegség önti el a szívem. Dedikálás közben azért néha srácokat is figyeltem. Önkénytelenül is elmosolyodtam,ha rájuk tekintettem. Jó érzés őket hallgatni,amilyen tisztán énekelnek,látni,hogy mennyire szeretik,amit csinálnak,látni a lelkesedést,az akaratot,a kitartást. Bármennyire is őrültek olyan értékekkel rendelkeznek,ami nem sok embernek van. A tekintetem sokszor összeakadt Liamével,amit a rajongók is észrevettek és ezért néha értetlenül néztek hol rám,hol pedig Liamre. Mindenki kíváncsi,hogy mi van köztünk,de őszintén én is. Még én sem tudom,hogy mi az kettőnk között. Talán csak mindketten élvezzük egymás társaságát és csak ennyi vagy netalán szerelem?
- Jessica. Rád várnak.- suttogta Stella miközben oldalba lökött.
- Jajj bocsi ne haragudj.- szabadkoztam az előttem álló lánynak,aki csak legyintett egyet,hogy semmi baj. Gyorsan aláírtam a posztert és már jött is a következő. Már nem mertem a fiúk felé tekinteni,mert féltem,hogy megint elveszek Liam tekintetében,így inkább csak hallgattam őket. Hirtelen azt vettem észre,hogy már együtt énekelem a fiúkkal a What Makes You Beautiful című számukat. A lányok persze jót nevettek rajtam,hogy én észre sem vettem mit csinálok,de a végén már ők is csatlakoztak hozzám.
Mikor befejezték helyet cseréltünk. Mi mentünk a színpadra ők pedig leültek a székekre.

.-.-. Louis Tomlinson .-.-.

A koncert után teljesen felpörögtem. Sokak gondolhatják,hogy hiperaktív vagyok,de igazából csak élem az életem. Végül is milyen jogon ítélsz meg valakit úgy,hogy még nem is ismered? Persze mindenkinek lehet véleménye,de végérvényesen nem könyvelhetsz el így egy embert. Előbb ismerd meg !

Ezek a gondolatok jártak a fejemben,amik nem tudom,hogy honnan jöttek és milyen szándékkal. Csak úgy elgondolkoztam az emberi felfogásról,hogy mennyire értelmetlen.
Közben akárhányszor megtehettem Norara tekintettem. Amellett,hogy gyönyörű még tehetséges is. Gyönyörű szép hangja van. Valahogy vissza kell őt szereznem. Vissza kell nyernem a bizalmát és el kell nyernem a szerelmét. Azt akarom,hogy az enyém legyen. Csak még nem tudom hogyan fogom ezt elérni.
- Szia. Hogy hívnak?- kérdeztem az előttem álló lánytól. Felpillantottam és ekkor megláttam egy barna göndör hajú lányt. Mosolya gyönyörű volt,ahogy ő maga is. Ez az egyik oka,amiért anno beleszerettem.
- Eleanor Calder,bár azért még reméltem,hogy három hónap után még megismersz.-vigyorodott el pajkosan,majd fejéről levette a napszemüveget,ami eddig eltakarta gyönyörű barna szemeit.- De megbocsátok.- szólalt fel mielőtt én tettem volna meg.
- És mi járatban vagy?- kérdeztem tőle mosolyogva.
- Igazából hozzád jöttem.-hajtotta le a fejét,majd bal kezével a jobb könyökéhez nyúlt.- Beszélni szeretnék veled.
Arcomról lefagyott a mosoly és helyét kétségbeesés váltotta fel. Ez nem lehet igaz. Előbb Lara most pedig Eleanor. Mindkettőjükbe teljesen belezúgtam és a mai napig nem feledkeztem meg róluk. Főleg róla,aki teljesen elcsavarta a fejem és azzal az indokkal hagyott el,hogy a hírességem miatt nem működne a kapcsolatunk. Egy frászt. Ugyanolyan lenne,mint azelőtt. Louis gondolkodj már. Pár perce még Nora visszaszerzésén törted a fejed most meg Eleanor miatt aggódsz. Térj észhez. Ezzel végleg elveszíted ha ismét mást választasz helyette,de azért Eleanort sem bánthatod meg legalább hallgasd végig. Úristen én magamban beszélek?
- Persze valamikor beszélhetünk.-feleltem neki megnyomva a valamikor szót jelezve,hogy most nem éppen alkalmas.
Megbeszéltem vele,hogy majd valamikor felhívom és találkozhatunk. A srácok csak egy kérdő pillantást vetettek felénk,de nem szólaltak meg. Tudták,hogy úgyis elmesélem nekik.

***

- Mindent összepakoltál?- kérdezte Nora miközben helyet foglalt mellettem. Először nem értettem szavait,hogy mire utal,ezért felhúztam a szemöldököm és kérdőn néztem rá.- Mármint a turnéra.
- Persze anyu.-feleltem neki nevetve.

- Louis.- kiáltott fel,majd kezeit ölbe tette és játszotta a sértődött kislányt. Kiengesztelésképpen átkaroltam,majd ajkaihoz közeledtem. Már csak pár milliméter választott el minket a csóktól,amikor egy lány képe villant fel csukott szemeim előtt. Eleanor. Kinyitottam a szemeimet és visszadőltem az eredeti helyemre.

- Ez meg mi volt?- nézett rám értetlenül. Nem válaszoltam,mert csak nem mondhatom neki,hogy ma felbukkant a másik volt barátnőm és teljesen összezavart. Azzal még jobban elrontanék mindent. Egyszerűen nem értem miért vagyok ilyen. Bár a két helyzet teljesen más. Mikor találkoztam Laraval a régi Doncaster-i emlékek törtek elő bennem,míg Eleanor felbukkanása újra megdobogtatta a szívem. Csak pár percig láttam,de úgy érzem,hogy a szerelmem iránta még nem múlt el. Eddig csak szunnyadt és várta,hogy újra kitörjön,ami talán most meg is történt,de viszont...Nora. Azt sem mondhatom el,hogy ő teljesen hidegen hagy,mert akkor hazudnék. Iránta is érzek valamit,amit nem tudom,hogy hívhatok e szerelemnek.

***

.-.-. Jessica Moun .-.-.

Az utolsó cuccok után kutatva jártam fel-alá a szobában. A busz kint áll a ház előtt már csak az indulásra vár. Utoljára körbe néztem az egész házban és mindent lefényképeztem,hogy az minden eltöltött perc,minden emlék megmaradjon bennem,mivel nem biztos,hogy ide újra visszatérek.Talán egy véletlen folytán itt fogom tölteni a napjaimat,de inkább biztosra megyek. Belenéztem a kamerába,ahol egész Londont láttam. A srácok rejtekhelyén álltam,hogy megörökítsem a látványt.

- Úgy csinálsz,mintha ez lenne az utolsó napod itt.- nevetett fel Liam,majd mögém lépett, karjait pedig a derekam köré fonta.

- Ki tudja. Lehet,hogy soha többé nem térek ide vissza és nem szeretnék elfelejteni semmit.- válaszoltam neki miután lenyomtam a fényképezőn lévő fekete gombot.
- Visszajössz még.- felelt,majd fejét a vállamra hajtotta.- Tudom,hogy visszajössz.- mondta,de mintha inkább csak saját magát győzködte volna.
Miután minden bőröndöt bepakoltunk beléptem a hatalmas buszba. Mindenféle modern kütyüvel fel volt szerelve. Volt mikró,kávéfőző,hűtő,de még egy szörfözést imitáló szerkezet is. A nappalinak szolgáló helyiség is teljesen rendben volt. Egy hatalmas bőrkanapé helyezkedett el a busz oldalán,ahol mindannyian kényelmesen elférünk. Az alvóhelyiséghez mentem,amit egy függöny választott el a nappalitól,hogy megtekintsem hol töltsük majd az éjszakáinkat. Meglepetésemre csak hat darab ágy volt. Három a bal oldalon ,három pedig a jobbon. Kihúztam a függönyt és kérdőre vontam a fiúkat.

- Hát akkor kénytelenek lesztek velünk aludni.- mondta Harry,de látszott,hogy szája szélén megbújik egy pajkos mosoly.

Végre elindultunk Párizs felé. A korán kelés miatt mindannyian nagyon fáradtak voltunk. Bementem az ágyakhoz,majd a legalsón lefeküdtem. Beljebb akartam menni,de hirtelen egy kezet fogtam meg.
- Te mit csinálsz?- kérdezte fáradtan Niall,mire elnevettem magam.- Ha van kajád maradhatsz.- ismét nevetni kezdtem,majd kerestem egy üres ágyat. Találtam is,de Liamnek sikerült meggyőznie,hogy aludjak mellette. Elhelyezkedtem az ágyon,majd lehunytam a szemem.

Arra ébredtem fel,hogy valami csiklandozza a karomat. Próbáltam lekotorni a kezemről,de nem sikerült. Kinyitottam a szemeim és rátekintettem. Mikor megláttam rajta a hatalmas nyolc lábú szőrős állatot ijedtemben felkiáltottam. Liamhez akartam bújni,de ő nem volt mellettem. Hogyan ment ki anélkül,hogy felébredtem volna? Hiszen én fekszem kívül. Lemásztam az ágyról és lábaimat a padlóra helyeztem,de az hirtelen kicsúszott alólam. Mikor sikerült talpra állnom megindultam a nappali felé,ahol reményeim szerint a srácok vannak. A busz rázkódni kezdett. Sikerült megkapaszkodnom az ágyakban és nagy nehezen kihúztam a függönyt. Láttam,hogy a többiek észre sem vették a busz furcsa mozgását. Kiabáltam nekik,de nem hallották meg. Közelebb mentem,de mikor megérintettem Liamet ő eltűnt. A többiek felé fordultam,de ők csak vígan nyomkodták a telefonjukat. Ismét nem vettek engem észre,mintha ott sem lennék. Hirtelen hangokat hallottam: Válassz te vagy ő ! Ő? kiről beszél? És egyáltalán ki beszél? Nincs már sok időd. Választanod kell ! 

Nem akartak megszűnni a hangok és egyfolytában csak ezt hajtogatta. Egy nagy fény jelent meg a falon. Közelebb mentem. Hozzáértem,de nem a falat fogtam meg,hanem valami megmagyarázhatatlan dolgot. Nem tudtam mi volt az,de ismét átmentem rajta. A sofőr mellett álltam,kinek számára ismét láthatatlan voltam. Kinéztem a hatalmas üvegablakon,ahol megpillantottam az út közepén a telefonáló Liamet. Hogy kerül oda? Mit keres ott? A busz egyre jobban közeledett felé. Kiabáltam a sofőrnek,hogy álljon meg,de ő csak még jobban rátaposott a gázra. Sírva ordítottam neki,hogy nyomja már meg a féket,de nem hallotta. A végén már minden reményemet elvesztettem csak szemeim elé tettem a kezem és vártam a becsapódást. Egy kis résnyire nyitottam az ujjaim,de rosszul tettem,mert pár centire voltunk Tőle !.
- Liam !!.- ordítottam fel. Mivel nem volt sok hely a fal és az ágy között még a fejemet is bevertem. Zihálva és levegőért kapkodva fordultam Liam irányába,hogy jól van e. Mikor megbizonyosodtam róla,hogy ez csak egy álom volt szorosan átöleltem.

- Megint rémálmod volt?- kérdezte aggódva,majd magához szorított.

- Igen..-válaszoltam neki remegő hangon....