20.fejezet: Úti cél: Párizs !

Sziasztok :)

Meghoztam nektek a 20.fejezetet.
Szomorú hír,hogy még nem mostanában,de maximum még 10 fejezet és vége a történetnek....:/
Angliában !!!
Ugyanis úgy terveztem,hogy lesz 2.évad !!! Még nem beszélnék nagyon róla,de már az alapsztori meg van. Az eleje Amerikában fog játszódni,de talán visszatérnek,majd Angliába valamikor :)
Persze erről kérném a véleményeteket,hogy szeretnétek e 2.évadot !!
Nem is húzom tovább jó olvasást :)

.-.-. Zayn Malik .-.-.

Átkarolva vállát játszottam fekete göndör fürtjeivel. Néha az ujjaim közé csavartam,néha pedig kezemet fésűnek használva túrtam hajába,amit láthatólag élvezett. Másik kezemmel a könyökétől kezdve a csuklójáig végig simítottam karján,majd a legvégén megállapodva összekulcsoltam az övével. Akárhányszor rám pillantott gyönyörű barna szemeivel elmosolyodtam. A beszélgetés témáját nem hallottam csak,hogy néhol a többiek felnevetnek,mert csak rá koncentráltam. Egy év után nem gondoltam volna,hogy egyszer még mellettem fog ülni és talán,hogy lesz köztünk valami. Már rájöttem,hogy az egészet én szúrtam el. Ha küzdöttem volna érte és nem menekülök egy másik kapcsolatba talán már most együtt lennénk.
- Zayn.- hallottam meg méz édes hangját,amitől csak még jobban a fellegekben éreztem magam.- Minden rendben?- szólalt meg újra,majd kezét meglegyintette az arcom előtt,de még mindig nem tértem magamhoz. Az ölembe húztam és átöleltem. Éreztem bőre finom illatát,ami megint csak megbolondított. Kezével megsimogatta az arcom és egy puszit nyomott a másik oldalra,majd felakart állni,de nem engedtem.

- Hova ilyen sietősen?- kérdeztem egy pimasz vigyorral az arcomon,majd arcommal közeledtem felé. Még szorosabban átöleltem.

- Létszi legalább ne előttünk.- szólalt meg Harry,ezzel megakadályozva a belőlünk kitörni készülő érzelmeket.- Köszi.- vigyorgott szájában kajával tele. Kijelentése miatt erőt vettem magamon és már csak azért is megcsókoltam.- Te akartad.- felpattant a helyéről,majd pár perc múlva vissza is tért.-  Előre is bocsi Bella,de nem tehetek mást.- miután befejezte mondatát éreztem,hogy körülbelül két liter jéghideg víz zúdul a fejemre,ami tovább vándorolt az egész testemen,így eláztatva a ruhámat. Miután feleszméltem,hogy mi is történik valójában testemmel Bellat próbáltam védeni,ami nehéz volt,mert az én ruhám is vizes volt,így már ő sem menekülhetett meg. Ahogy a kancsó kiürült Bella kipattant az ölemből és ő is a konyhába ment. Egy másik kancsóval és tejszínhabbal a kezében jött vissza. Harry ijedt arcától mindannyian nevetésben törtünk ki.Bella a kanapéra kényszerítette,így menekülni sem tudott. Ráborította a kancsó egész tartalmát,majd a tejszínhabbal,mintha fegyver lenne Harry arcába lőtt. A második " bosszút" már könnyeben tűrte,sőt már élvezte is,ahogy az édesség ellepi az arcát. Ahogy felkerült az arcára ő ugyanabban a tempóban próbálta lenyalni.
- Liam !!! - hallottunk egy kiabálást,mire mindannyian felkaptuk a fejünket. Egyből rájöttünk,hogy Jessnek ismét rémálma volt. Nem mentünk be hozzá,mert tudtuk,hogy csak Liam képes megnyugtatni.
- Kezdek érte komolyan aggódni.- szólalt meg végül Stella.- Sosem történt még vele ilyen.
- Soha nem volt rémálma?- kérdezte Harry,mintha ez nem is lenne akkora nagy dolog,amiben részben igaza van.
- De volt csak nem ilyen gyakran.- felelt neki.- És utána nem volt ilyen reakciója.- Harry ezen kicsit eltöprengett és végül rájött,hogy Stellának igaza van. Én is rengetegszer álmodtam rosszat,de utána nem volt semmi bajom. A legrosszabb a dologban,hogy mi négyen nem is tudjuk az okát és,mikor rákérdezünk a lányok csak legyintenek egyet,hogy lényegtelen,pedig nem az.

***

Fokozatosan tettem meg a lépteimet lefelé. Ahogy a lábam elérte a talajt rögtön felkaptam a fejem,hogy megvizsgáljam a tájat. Egyből a hatalmas toronyra szegeződött a figyelmem. Igaz hogy képeken rengetegszer láttam,de élőben azért még is más. Egyfajta késztetést éreztem arra,hogy elinduljak az irányába és a tetején kössek ki,de ezt jelen pillanatban nem tehettem meg,mivel nem voltunk valami közel hozzá. Ehelyett a pláza felé közeledtem,ahol már rajongók ezrei vártak az érkezésünkre. Körülbelül tíz testőrrel az oldalunkon sétáltunk,de még így is a közelünkbe férkőztek. A meleg miatt megszabadultam a pulcsimtól és a karomra tettem,de pár perc múlva nyoma veszett.

- A fenébe hol a pulcsim?- kiáltottam fel,majd a tömegben próbáltam keresgélni,de sehol nem akadtam rá. Idegesen vonultam tovább előre. Magamat szidtam,mert gondolhattam volna,hogy valami ilyesmi fog történni. Elővigyázatosnak kellett volna lennem,de legalább egy jó napot szereztem egy rajongónak. Egyet? Dehogyis. Egész életében boldog lehet,hiszen hányan mondhatják el,hogy Zayn Malik pulcsija van a tulajdonukba? Ez egy kicsit nagyképűen hangzott,de ez így van.
- Úristen.- ordított fel Bella.- Eltűnt az egyik cipőm.- kijelentésére mindannyian felnevettünk,majd lenéztem a földre,ahol láttam,hogy az egyik lábbelije valóban elveszett. Nevetve és fejet rázva sétáltam tovább,hogy végre beérjünk a plázába. Belépve a hatalmas forgóajtón még egy csapat rajongóval futottunk össze vagy néggyel. Rengetegen voltak. Én csak a hatalmas tömeggel foglalkoztam,ami minket körülvett,míg a többiek fejvesztve kutatták Bella cipőjét. Mivel nem akadtak nyomára,így inkább vettek egy újat. Leültünk az asztalokhoz,ahol még egy újabb több órás dedikáláson vehetünk részt. Nem mintha nem szeretném ezt csinálni,de néha már fárasztó és a rengeteg ember sikítozásától még a fejem is megfájdul.
- Elvitték a kedvenc pulcsimat.- nyafogtam a mellettem ülő Harrynek, aki ezután a széke alá nyúlt és az ölembe nyomott egy ruhadarabot.- Ez a pulcsim. Megtaláltad?- kezdtem örülni,hogy drága jó barátom ilyen jó indulatú volt és a keresésére indult,de aztán leesett a helyzet.- Harold Edward Styles.- szólítottam teljes nevén,amit nem igazán kedvel,mire szúrós pillantásokat vettet felém..- Ezt még csúnyán,de nagyon csúnyán megbosszulom.- mondtam,mire ő felnevetett,hogy sikerült elérnie a célját.
- Rendben srácok.- kezdett mondandójába Jessica.- Mindenféleképpen sort kerítek egy városnézésre,de ha nem is sikerült mindent megnézni,akkor legalább az Eiffel -torony tetejére fel kell mennünk.- fejezte be,mire senki sem válaszolt csak kimerülten dőlt az ágyra.
Mivel a buszban nem volt valami biztonságos és aludni sem lehetett,mert a rajongók körbe vették és egyfolytában sikítoztak,egy hotelbe kellett mennünk. Ahogy beértünk a szobáinkba rögtön elnyomott minket az álom.

***

Álmomból ismeretlen hangok ébresztettek fel. Nem hallottam őket igazán tisztán,de pár szót megértettem. Lassan kinyitottam a szemeim,de a nap fényeit nem bírta,ezért visszacsuktam őket. Újra megpróbálkoztam az ébredéssel és,hogy tisztábban lássak megdörzsöltem a szemeim.

- Úristen. Felébredt. Úristen. Úristen. El sem hiszem,hogy Zayn Maliket nézhetem,ahogy alszik.- hallottam több ismeretlen női hangot. Először megijedtem,hogy pár örült rajongó betört a lakosztályomba,ezért felugrottam az ágyon.- Úristen. Zayn Malik megijedt tőlem.- mire hozzávágtam egy párnát,de ő még mindig folytatta tovább a kis játékát. Nevetve hallgattam ahogy Harry hangját elváltoztatva utánozza a rajongóinkat.
- Te idióta barom. Már megijedtem,hogy betörtek a lakosztályomba.- húztam le a párnát a fejemről,így meglátva testét is. Fején egy hosszú inkább már pirosnak mondható paróka, Nora csőtoppja, egy fekete miniszoknya és egy fekete tűsarkút viselt.
- Csak próbálom utánozni őket. Eléggé hasonlítok rájuk nem?-majd a melleit igazgatta,amik jelen esetben zokni darabok voltak.
- Hát inkább hasonlítasz egy transzvesztitára,mint egy rajongóra.- nevettem fel,mire felém közeledett. Próbált szexisen felmászni hozzám az ágyra,de nem igazán sikerült neki,mert fél úton megcsúszott a lepedőn a keze és elvesztette egyensúlyát,így a földre zuhant,amitől még jobban nevetni kezdtem.- A többiek hol vannak?
- Lent az étteremben. Liam meg Jessica elmentek valahova. Én meg a lakosztályodban,te pedig az ágyadon.- világosított fel,bár a végét már tudtam. Kiküldtem a szobámból,majd felöltöztem és csatlakoztam a többiekhez.

Jessica Moun

Fogalmam sincs,hogy hova hozott. Annyit tudok,hogy Párizsban vagyunk,de ennél többet nem. Ráadásul azt mondta,hogy mindjárt jön várjam meg itt,de már háromnegyed órája elment. Hívtam is ,de nem vette fel. Próbáltam utána menni azon az úton,ahol láttam,hogy elmegy,de csak még jobban eltévedtem. Itt állok a főtér közepén egyedül. Kerestem már a többieket is telefonon,de ők sem válaszoltak. Nem tudtam mit tegyek,így jobb ötlet híján elindultam gyalog valamerre. Talán útközben észreveszek valami ismerős dolgot,ami majd hazavezet.
- Úristen. Az ott Jessica Moun?- hallottam hátulról a lányok sikítozását és mivel elmenekülni úgy sem tudtam volna inkább tűrtem a sorsomat. Mindenkinek adtam autogramot és mindenkivel készítettem közös képet. Megvártam míg elfogynak a rajongók,majd leültem egy padra. A pad másik végéhez néztem,ahol megpillantottam egy Rózsaszálat. Felvettem a földről. Volt hozzá egy kártya is. Mielőtt megtekintettem volna tartalmát felálltam és ekkor megpillantottam még egyet,amit még jó pár darab követett. Megnéztem a kártyát,amiben ez az üzenet állt:

" Ha ezt megtaláltad csak kövesd a többit. L "

Ekkor minden világos lett. Az autóban elhangzott Rózsaszál én voltam. Ezt az egészet Liam tervelte ki. Szépen sorban követtem a többit és persze az összeset felvettem. Gyönyörű szépek voltak csak nem hagyhattam ott őket. Már egy halom rózsa volt a kezemben,de még így is megláttam az előttem álló hatalmas tornyot. Nem is gondolkozva az egészen lehívtam a liftet,ami majd felszállít engem a tetejére. Magabiztosan léptem át rajta miután kinyílt az ajtó. A gyomromban lepkék repdestek az örömtől. Kiszálltam belőle és újra a rózsákat kezdtem követni. Az utolsó szál is a kezembe került,ami azt jelezte,hogy nincs tovább,megjöttem,hogy hova és miért az én sem tudom. Mikor megláttam a torony legtetejében díszelgő asztalkát mosolyra húzódott a szám. Hirtelen két erőst kart éreztem,ahogy a derekam köré fonódik. Nem fordultam meg,mert tudtam,hogy Ő az. Fejét a vállamra hajtottam,majd ezt az egy szócskát súgta a fülembe: Meglepetés ! Nem szóltam semmit csak egy puszit nyomtam az arcára.
Úriemberek módjára az asztalhoz vezetett,majd kihúzta nekem a széket. Helyet foglaltam,de még mindig nem találtam szavakat. Nem is tudtam,hogy ennyire romantikus !! Sosem gondoltam,hogy egyszer az Eiffel-torony tetején fogok reggelizni Liam Payne-nel ! Miután befejeztük a reggelit felálltunk,hogy tovább gyönyörködhessünk a látványban. Az a táj,ami elénk tárult...nem lehet szavakba önteni. Egyszerűen gyönyörű. Megfogtam a korlátot és úgy figyeltem tovább Párizst. Liam ismét átkarolt és énekelni kezdett :

Under the lights tonight

You turned around, and you stole my heart

With just one look, when I saw your face

I fell in loveIt took a minute girl,

To steal my heart tonight

Mikor befejezte magával szembe fordított. Mélyen nézett a szemembe,de nem szólalt meg. Amit az előbb énekelt tényleg igaz lenne? Tényleg ezt érezné? Közelebb húzott magához,de még mindig néma csendben álltunk. Egyre közelebb voltam hozzá. Mikor már csak pár milliméter választott el akaratlanul is kicsúszott a számon.
- Mond csak Liam..-hallgattam el egy percre.- Megérek nekem 500fontot?- kérdeztem végre meg tőle,ami már régóta bennem volt. Nem így szerettem volna tudtára adni,hogy tudunk a dologról,de nem tehettem mást. Ha most megcsókol olyan reményeket táplálnék benne,amiknek nem biztos,hogy lesz folytatása. Kérdésem hallattán szemei kikerekedtek és egy lépést tett hátra. Össze-vissza habogott,de nem tudtam kivenni miről beszél.

- Te...te ezt...honnan tudod?- nyögte ki végül el-el akadozva.
- Nem ez a lényeg. Csak válaszolj egy kérdésemre. Minden,ami az elmúlt időben történt igaz volt vagy csak a fogadás?- láttam rajta,hogy az elején köpni nyelni nem tudott,de az újabb kérdésemen után magabiztosan válaszolt.
- Igaz.

***

Az egész testem remegett az izgalomtól és a félelemtől egyben. Nem ez az első koncertünk,de ez most mégis más lesz. A legszörnyűbb a dologban,hogy nem tudod hogyan fognak,majd fogadni. Idegesen tettem meg a felfelé vezető lépcsőfokokat. Ahogy felértem hatalmas tapsvihar fogadott. Iszonyú jó érzés volt hallani,ahogy az emberek egyként kiabálják a Te nevedet. Melegség töltötte el a szívem. Mikor már mindannyian a helyünkön voltunk belekezdtünk a Stay című számunkba,ami most már hivatalosan is megnyitotta a turnét. Ezután következett a Nobody's Perfect,majd ezt követte a többi. Utánunk következtek a srácok. Be kellett látnunk,hogy a közönség nagyobb része miattuk jött el. Elvégre is ők régebb óta vannak ezen a pályán és népszerűbbek még nálunk,de aztán ki tudja lehet,hogy pár hónap múlva már ugyanannyi rajongónak örvendezhetünk,mint ők. Az utolsó szám,amit énekeltek az I should've kissed you című szám volt.

A végén Liam külön felhívott engem a színpadra. Nem tudtam,hogy miért,de teljesítettem a kérését. Mikor felértem magához húzott és egyedül kezdte el énekelni az előbb hallott számot. Csak nekem. Nem nézett a közönségre csak is az én szemembe. Majd mikor befejezte még mindig nem engedett el. Egyre közelebb húzott magához,mint reggel és a végén....a kamerák, újságírók, rajongók előtt,sőt az egész világ előtt,mivel a élőközvetítésbe ment a koncert...Megcsókolt.