15.fejezet: Ne ítélj meg,míg nem ismersz

Sziasztok:)

Meghoztam az új fejezetet. Láttam,hogy átléptük a 7000-es látogatottságot !! Nagyon köszönöm :)

Láttam,hogy valakinek nem igazán nyerte el az előző fejezetet a tetszését és ez gondolom abból fakad,hogy a srácok fogadtak. Csak annyit fűznék ehhez hozzá,hogy ennek kapcsán még lesznek meglepetések ;)
Na mindegy nem is húzom tovább :) Jó olvasást !

Wiwike

Bella Lenoer

Egyenesen a lépcső fele vettem az irányt. Egy ajtó mögül hallhatóak voltak a halk nevetések. Kopogás nélkül betörtem az ajtót és idegesen levetődtem az ágyra. Barátnőim csak felhúzott szemöldökkel és olyan " ennek meg mi a frász baja van " arckifejezéssel követték figyelemmel az előbbi cselekedetemet. Mielőtt megszólaltak volna felmutattam a mutatóujjamat jelezvén,hogy még ne. Felültem az ágyon és mindenkit magam köré gyűjtöttem.
- Nos lányok nem tudom,hogy fogjátok fogadni.- tartottam egy kis szünetet.- De inkább kerek-perec kimondom.- egy hosszasat fújtattam,mert nem tudtam,hogyan fognak erre reagálni.- A srácok 500 fontban fogadtak,hogy ki szedi fel előbb a kiszemelt lányt.- mikor ezt kimondtam Noranak leesett az álla,Emma dühöngeni tudott volna,Stella szemei könnybe lábadtak, Jessica pedig fel sem fogta még a szavaimat.
- Hogy mi...?- nyögte végül ki Jessica.- Ezt honnan veszed?- látszott rajta,hogy nem akar hinni a fülének. Magyarázkodás helyett elmondtam nekik a kis beszélgetésüket.- Nem, én Liamet nem ilyennek ismerem. Stella ,Harry sem hazudna neked.- felállt és ide-oda járkált a szobában egy nyomós indokot keresve,hogy megcáfolja az előbbi állításomat.
- Jessica hallottam. Miért találnék ki ilyeneket?- erre csak bólogatott,hogy ebben igazam van. Semmi okom sincs arra,hogy elválasszam őket.
- És mit akarunk most tenni?- tette fel a kérdést Emma.
- Szerintem most azonnal keressünk egy hotelt.- válaszolt Nora.
- Nem,nem futamodhatunk meg. Lehet,hogy ilyet még sosem hallottatok tőlem,de - megállt egy pillanatra.- Bosszút akarok.-ahogy ezt a szót kimondta mindenkinek tágra nyíltak a szemei kivéve engem.
- Nekem lenne egy ötletem.- tettem fel a kezem,mire csak bólintottak egyet. Kisebb körbe ülve mindenkinek elmondtam,hogy mit tervezek ezzel az öt idiótával.

***

Egy Starbucks-ban  ülve vártam,hogy Zayn idehozza a kávénkat. Várakozásom közben idegesen dobogtattam a lábammal. Körülbelül 5 perc telhetett el,mikor megláttam a felém közeledő Zaynt.

Elém rakta a kávémat,majd ő is helyet foglalt.

- Ne haragudj,de hosszú volt a sor.- mondta, mikor már leült a székre.- Sőt pár rajongó is elkapott.- mondata közben rá se néztem csak a kávémat szürcsöltem. Mikor a tekintetemet kereste inkább elfordítottam a fejem.- Bella valami baj van?

- Mi,dehogyis. Mi lenne? Pff. Semmi bajom.- vágtam rá,de túl gyorsan,hogy hihető legyen.

- Hát rendben te tudod.-nevetett egyet.- De még így is édes vagy.- egy tettetett mosolyt küldtem felé.

- Indulnunk kéne,mert még elkésünk a megbeszélésről.- csak bólintott egyet,felállt a helyéről,kinyújtotta nekem a kezét és így mentünk a kocsijához. Útközben nem szóltam semmit csak a gyülekező eső felhőket bámultam.

- Csúnya viharnak nézünk elébe.- zökkentett ki bambulásomból Zayn.

Mikor megláttam a hatalmas épület tetejét csak,akkor eszméltem fel,hogy megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból és az ajtó fele vettük az irányt. Útközben megpillantottam Louis és Liam autóját. Tehát a többiek is megérkeztek. Bementünk az ajtón és a recepciós asszony rögtön útbaigazított minket. Beszálltunk a liftbe és a 4.emeletre mentünk. A kilincsre helyeztem a kezem és lenyomtam. Mikor benyitottam a srácok már javában produkálták magukat. Vagy inkább csak a feszültséget akarták oldani,mert mindannyiunkon látszott,hogy valami nincs rendben. Néha egy poénra csak egy mosolyt küldtünk és unott fejjel bámultok,hogy mit szerencsétlenkednek még itt össze. A lányokra néztem,kiknek arcán szánalom látszódott.

- Így ráfognak jönni.-súgtam a lehető leghalkabban Jessica fülébe,aki csak bólintott. Nem vagyunk ma valami bőbeszédűek.

- Rendben a dal már készülőben van.- kezdett a mondandójába Paul.- Lényegében arról szólna,hogy fiatalok vagytok,szerelmesek vagytok,élvezitek az életet. A turné program már meg van. Vasárnap indultok az első állomásra,Párizsba. A következő helyszín Berlin,majd ezt követi Stockholm,ezután pedig Madrid,majd Budapest. A többit meg majd még később.-majd mindenkinek átnyújtott egy papírt,amin véleményen szerint a turné program lehetett.- Itt minden rajta van,amit tudnotok kell.

Majd még két órán át keresztül ezt szerveztük,ugyanis a fiúk felvetették azt az ötletet,hogy turnébusszal járjuk körbe Európát. Nem is lenne vele semmi baj,ha az előző dolog nem tudódik ki.

***

Jessica Moun

- Kérlek srácok figyeljetek már oda. Harry te kezded a refrént. Louis csak a második szólamban lépj már be.- kiabáltam idegesen. Már 23-szor elpróbáltuk a dalt - mert számoltam -,de még mindig nem tudják rendesen. Vagy elrontják vagy elhülyéskedik.

- Nyugi már Jess. Mi csak hülyéskedünk.- nyugtatgatott Harry.

- Négy ,ismétlem négy napunk van,hogy rendesen begyakoroljuk és tudod,hogy öt ilyen idiótával milyen nehéz?- fakadtam ki magamból.

- Jessi nyugi.- ölelt át Liam.- Minden rendben lesz.-nyomott egy puszit a homlokomra.

- Dehogy lesz minden rendben.- mondtam miközben lehámoztam magamról a karjait.- Két napja gyakorolunk és még semmi.

- Miért kell mindent ennyire komolyan venned?- kiabált fel Louis.- Egy percet sem tudsz lazítani.

- Tudod csak szeretném ha minden tökéletesen menne.- kiabáltam,mikor már vele szemben álltam.

- Jessica állj már le. Értsd meg,hogy nem te vagy a főnök.- kiabált most már Harry is.

- Tényleg leállhatnál már egy kicsit.- helyeselt Niall.

- Hát legyen.- azzal fogtam magam és kisétáltam a próbateremből. Nem tudtam merre megyek csak mentem. Mikor észrevettem a kijáratot azt vettem irányba. Kiléptem az ajtón és a belváros felé vettem az irányt. Az eső épphogy csak szemerkélt,de érezni lehetett,hogy hamarosan már szakad. Pár percen belül így is volt. A járdán sétáltam miközben a mellettem elhaladó járgányokat figyeltem. Az esőtől már mindenem vizes volt,így meg sem próbáltam már megakadályozni,hogy csurom vizes legyek.

Bella Lenoer

- Szép volt srácok ezt meg csináltátok.- kiabáltam már én is.

- Most meg mi bajod? Nem mi játszottuk a nagy főnököt.- mondta Harry.

- Mi van? Jessica csak azt szerette volna,hogy jók legyünk.- szállt be a vitába Stella. Egészen eddig csöndben ült és tűrte,hogy a srácok nem bírnak magukkal.

- De miért kell ezt ennyien görcsösen csinálnia?- kérdezte Niall.

- Tudjátok Jessica az első fellépésén szörnyen beégett. Ő is ugyanígy volt vele,ahogy most ti. Nem nagyon foglalkozott a dallal és ,amikor arra került a sor,hogy adja elő elfelejtette. Ezt nem szeretné újra átélni. Nem tudjátok milyen szörnyű érzés lehetett neki,amikor több száz ember kinevette.- világosította fel őket kiabálva Stella.

- Mi...ezt nem tudtuk.- arcukon most megbánás tükröződött. Már nem vártam meg a vita további részét csak Jessica után indultam,amikor valaki elkapta a karomat.

- Majd én megyek....

- Tudjátok nem kéne ,addig megítélni egy embert amíg nem ismeritek.-szólalt meg Emma.

Jessica Moun

Ott ültem a szökőkút szélén. Egyedül. Az emberek rohangálását figyeltem,ahogy próbálják elérni az éppen induló buszjáratot vagy az eső elől menekülnek. Azt hittem csak én vagyok ilyen,hogy az esőben ülök és nem is érdekel,hogy vizes vagyok,de nem. Néhány embernél már megszokottá vált a mindennapos eső. Egyszer csak egy kislányt vettem észre,aki szépen játszik az esőben. Pocsolyából pocsolyába ugrál és az a mosoly,ami az arcán van és ,mikor apja is beszáll a kis játékába még nagyobb mosolyra húzódik a szája. Egy kis dolog boldoggá teszi. Játékán már én is elmosolyodtam.

- Milyen aranyos.-szólalt meg mellettem Liam.

- Csak ennyit szerettem volna én is. Egy normális gyermekkort.- könnyeim most már felszínre törtek.

- Ezt hogy érted? -karolt át.

- Nem kell semmi. Se pénz,se hírnév,se drága csicsás ruhák. Nem kell a csillogás. Egy apa kell,aki felnevel,aki gondoskodik rólam,aki szeret.- Liam nyakába borultam és úgy sírtam ki magam.

- Részvétem.-suttogta a fülembe.

- Ne értsd félre. Apám él. Csak éppen egy másik családdal.-mondtam,de még mindig nem bontakoztam ki öleléséből.- Öt éves voltam,amikor elhagyott minket,de már akkor sem foglakozott velem. Van egy mostohahúgom,akire mindig is féltékeny voltam,de ezt most nem részletezném,hogy miért. .Egész életemben azért küzdök,hogy apu meglásson a tv-ben és egyszer azt mondja: Jessica nagyon büszke vagyok rád !