12.fejezet: Kajacsata

Sziasztok :)

Végre túl estem a szóbelin és megtudtam írni a 12.fejezetet és hát itt lenne :) Remélem tetszik. Jó olvasást és komizzatok :)

Lassan az érzések eluralkodnak rajtam. Nem nem hagyhatom. Erősnek kell lennem és ki kell tartanom a végsőkig !!

Jessica Moun

Fura érzések kavarognak bennem. Az első Liam. Nem tudom mi van köztünk és,hogy lesz e folytatása vagy talán csak egy kis kalandra vágyik. Egy dologban biztos vagyok. Nem szerethetek bele,ugyanis pár hónap múlva visszautazok Amerikába és talán már soha többé nem látom. A másik a banda. Tegnap este Nora kijelentette,hogy nem akarja a turnét,nem akarja többet látni Louist. A végén már azt mondta,hogy csináljuk nélküle ő kilép a bandából. Szerencsére lenyugtattuk,de még mindig nem tudjuk hogyan tovább. A harmadik pedig...

- Jessica mi történt? - ébresztett fel gondolataimból a velem szemben ülő Liam.

- Az öcsémnek balesete volt és kórházban fekszik.- arcomat tenyerembe fektettem és könnyeimnek utat engedtem.- Liam... nem tudom mit tegyek. Ha most elutazom nem érek vissza a turnéra,de viszont...

- Ez nem kérdés meg kell látogatnod az öcsédet.- oda lépett hozzám és átölelt.- Ha gondolod el is kísérhetnélek.- felemeltem a fejem és ránéztem. Komolyan velem jönne?

- De mi lesz a turnéval.

- Amiatt ne aggódj. Legfeljebb csúszik egy kicsit.- bólogatott,de tudtam,hogy nem így van. Ez nem ilyen egyszerű,hogy csak gondolunk egyet és már is minden rendben.

- Nem Liam. Akármennyire is fáj nem tudok elszakadni a munkától.- könnyeim újra felszínre törtek. Belátta,hogy így van és lehajtotta a fejét.

- Akkor most mi lesz?

- Fogalmam sincs.- majd megráztam a fejem.

- Gyere. Elviszlek a hotelbe és majd még kitaláljuk mi legyen.- kinyújtotta a kezét én pedig megfogtam azt.

Beültünk a kocsiba és visszamentünk a hotelbe. Mikor odaértünk megpillantottam Harry kocsiját. Szóval ők is itt vannak. Letöröltem a könnyeim és úgy mentünk fel az emeletre. Beszálltunk a liftbe és megnyomtam az 5-ös gombot. A kártyámmal kinyitottam az ajtót és ahogy gondoltam mindenki a nappaliban ült már csak minket vártak. Liam leült közéjük én pedig elmentem megmosni az arcomat. A tükörbe néztem és láttam,hogy szemeim vörösek a sírástól.

- Mi a fenét csináljak?- motyogtam magamba és közben az ajkamat harapdáltam. Megnyitottam a csapot és tenyerem aláraktam. Mikor az megtelt vízzel az arcomra borítottam. Jól esett ahogy a hideg víz az égő szememhez ér. Nem láttam semmit így vakon nyúlkáltam a törölközőért,amikor megfogtam valamit,de az nem törölköző volt.

- Segítsek valamit.- szólalt meg végül.

- A törölközőt kerestem.- nevettem fel majd ő átnyújtotta nekem a kért tárgyat.- Köszi Harry.

- Gyere ki a többiek már várnak.- bólintottam egyet ő pedig kilépett az ajtón. Megtöröltem az arcom és fújtam egyet,majd kimentem a nappaliba.

- Figyeljetek ez így nem lesz jó.- kezdett mondandójába Harry.- Jessica hallottuk mi történt és nagyon sajnáljuk és hidd el bármi van ránk számíthatsz.- csak mosolyogtam egyet. Tényleg nagyon kedves tőlük. - A másik viszont. Mindannyian érezzük,hogy feszült a levegő a két banda között. Két megoldás van. Megpróbáljuk megoldani a dolgokat vagy lefújjuk a turnét.- egy ideig mindenki hallgatott.

- Szerintem ennyi volt.- szólalt meg végül Emma.

- Mi? Na ne hogy már. Mi az ,hogy ennyi? Miért kell mindenhez ennyire negatívan állni? Nem azért utaztam át a fél világot,hogy most a semmi miatt haza utazzak.- kiabált Bella.

- Semmi értelme Bella.- értett egyet Stella Emmával.

- Igaza van Bellának. Legalább a rajongók miatt csináljuk meg. Nem adhatjuk fel ilyen könnyen. Megcsináljuk. Minden problémára keresünk valami megoldást.- álltam fel és kezdtem a lelkesítő szöveget. Az elsőre itt is van. Nora, Louis maradjatok itt. A többiek jöjjenek velem.- majd lesétáltunk az étterembe.

- Ez szép volt Jessica.- dicsért meg Harry.

- Ez az kaja.- majd Niall előre futott és a svéd asztalnál kötött ki.

- És mi lesz veled?

- Nyugi Harry meg leszek. Tudom,hogy az öcsém meg fog gyógyulni.- legbelül rohantam volna a reptérre,de nem tehettem. A mostani helyzetben nem,pedig nagyon szeretném látni,hogy mi történt vele. 

Követtük Niall példáját és a svéd asztalhoz mentünk. Vettünk egy tálat és mindenki rápakolgatta a neki szimpatikus ételt. Én egy sütinél raktam le a voksom,de a többieket nézve elég éhesek voltak. Leültünk az asztalhoz és falatozni kezdtünk. Mindenki jó ízűen eszegetett,de én inkább csak a villával játszottam. Egyszer véletlen megcsúszott és a rajta lévő süti darab Harry orrán landolt.

- Hmm. Köszike.-majd simán leszedte onnan és megette én pedig csak megrántottam a vállam.

Nora Sleyfor

Ott ültem vele szemben. Csak mi ketten és fogalmam sincs,hogy mi lesz most. Nem tudtam mit mondjak neki. Arra vártam,hogy ő szólaljon meg és pár perc múlva meg is tette.

- Nézd Nora én nagyon sajnálom,hogy nem hittem neked. Csak egyszerűen nem tudom mi történt velem.- megrázta a fejét.- De... én nem szeretném,hogy a kettőnk kapcsolata így maradjon. Az én részemről az a csók tényleg őszinte volt.

- Ezt ugye most te sem gondoltad komolyan? Azt mondod őszinte volt,de amikor belépett Lara az ajtón el is felejtetted. Nem csak a csókot,hanem engem is.- fakadtam ki magamból. Szemébe néztem és láttam,hogy tényleg megbánta.

- Nora... sajnálom. Kérlek kezdjük elölről.- kérlelt én pedig ledermedtem. Nem tudtam mit tegyek. Csak álltam és néztem.

- Jobb lesz ha barátok maradunk.

- Én nem bírok csak a barátod maradni.- felállt és már ő is magasabb hangnemben beszélt.

- Pár napja még nem így volt.- néztem rá komolyan. Tekintetünk már majdnem összeért.

- De igen így volt.- majd megcsókolt. Abban a pillanatban elszállt minden gondom. Minden problémáról megfeledkeztem. Csak annak a pillanatnak éltem.

- Louis a barátok nem így viselkednek.-mondtam,mikor a csókunk véget ért.

- Mert nem vagyunk azok.- majd mélyen a szemébe néztem,ami nagy hiba volt,mert elvesztem a tekintetében.

- De jobb ha azok leszünk.

- Most komolyan neked menne ez az egész?- majd átsétált a szoba másik oldalába.

- Nem tudom.- megráztam a fejem és leültem a kanapéra ő pedig kisétált a szobából. Nem gondoltam volna,hogy itt hagy,de pár perc múlva visszajött.

- Nekem ez nem megy. Egyszerűen nem megy.- megfogta a homlokát és fel-alá járkált. Elmosolyodtam.

- Maradjunk annyiban,hogy megbeszéljük.- majd bólogatni kezdett.

Jessica Moun

Teljesen elfajult a helyzet. A süti dobásom egy nagy kajacsatába torkollott. Senkit sem zavart,hogy nyilvános helyen vagyunk és ,hogy mindenki minket néz. Önfeledten játszottunk ,akár a kisgyermekek. A legjobban Harry élvezte,mert most kiélhette magát. Egyszer Liam megcsúszott valamiben és a földre zuhant mellette pedig egy kanál foglalt helyet és mikor meglátta azt felpattant.

- Jézusom.- a szívéhez kapott.

- Mi a baj?- néztem rá értetlenül a fiúk,pedig már szakadtak a nevetéstől.

- Fél...a...kanalaktól.- felelt végre akadozva Zayn. Erre én is elnevettem magam. Egy kanáltól?

- Még is mit csinálhat veled egy kanál? Talán megharap?- gúnyolódtam vele,mert nagyon viccesnek találtam.

- Jól van. Gúnyolódj csak.- majd leült a székre és játszotta a sértődött kisgyereket.

- Sajnálom csak vicceltem.- odamentem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.

- Meg van bocsátva.- majd rámosolygott,amitől elpirultam.

Még egy ideig játszottuk az étellel,amikor az egyik pincér odajött hozzánk és kiküldött a helyiségből. A srácok először észre sem vették és végül eltalálták a fiatalembert,aki már nem bírta tovább és megparancsolta,hogy fizessük ki a károkat és hagyjuk el a hotelt,mivel pár vázát eltörtünk.

- Akkor most mi lesz?-kérdezte a kocsiban Harry,mire mindenki hangos nevetésben tört ki.

- Egyértelmű. Addig visszajönnek hozzánk.- mondta Liam.

- Nem. Azt semmiképpen sem.- ellenkezett Emma.

- Most miért?- szólalt meg Niall.

- Igaza van. Nora miatt nem tehetjük.

- Akkor gyalog kerestek valamit,mert mi nem fuvarozunk.- mondta Harry,majd megállt. Kérdőn meredtem rá,de gondoltam jól van,akkor gyalog megyünk,majd kinyitottam az ajtót.- Nehogy komolyan vedd csak vicceltem.- csak mosolyogtam egyet.

- És te azt hitted tényleg gyalogolni fogok?- csak felhúzta a szemöldökét és motyogott magában valamit,de nem értettem.

Nem figyeltem az utat és körülbelül fél óra múlva a kocsi megállt. Kinéztem a sötétített ablakon és észrevettem,hogy Harry tényleg a lakásukhoz vitt.

- Harry.Harry. Harry- megráztam a fejem,majd kiszálltam a kocsiból...