21.fejezet: Úti cél: Berlin !

Sziasztok :)
Sajnálom,hogy eddig várakoztattalak titeket az új fejezettel,de sűrű volt a programom,így nem volt időm megírni,de most itt van. Szerintem nem lett valami jó,de nem tudom mi van mostanában velem. Nagyon nehezemre esik írni valamit és ez nem azért van,mert már nem szeretek vagy ilyesmi csak mostanában fáradt vagyok és így nem nagyon tudok gondolkodni,de azért megpróbálok sűrűbben jelentkezni.
A fejezetben szereplő " A moment " című szám részletét is én magam írtam. Angolból nem vagyok valami jó,így a fordító segítségemre volt,de így sem biztos,hogy helyesen fordítottam le. Szóval ha van benne hiba kérlek jelezzétek.
A következő fejezet 5 komi után fog csak felkerülni,mert nagyon kevesen írtok,így nem tudom,hogy olvassátok e a blogot. Feleslegesen pedig nem biztos,hogy tovább fogom írni a blogot,mivel van másik is ahova viszont többen írnak. Szóval most bizonytalan vagyok,hogy ez a történet tetszik a nektek. Véleményeket kérek !!
Remélem tetszeni fog.Jó olvasást :)
Wiwike

Jessica Moun:

Sosem szerettem még ennyire senkit, már biztosan nem is fogok , mert úgy érzem, ha ennek a kapcsolatnak vége szakad, akkor örökre meghal bennem ez a szó, hogy szerelem. Mikor először megcsókolt, már éreztem, hogy ez egy igazi szerelem kezdete. Szívem napról-napra érzi, hogy egyre jobban szeretem. Érzem,hogy szükségem van rá. Szükségem van arra,hogy esténként valaki mellém bújjon, átöleljen és,mikor felébredek mellettem legyen és azt mondja: Jó reggelt édesem !
A hotelben feküdtünk immár a német fővárosban,Berlinben. Egy órája érkeztünk meg ide és,ahogy beléptünk a szobánk ajtaján egyből levetődtünk az ágyra. Igaz,hogy még csak dél múlt,de hosszú volt az éjszaka. A koncert után még dedikálás is volt és a helyzetet még az is rosszabbította,hogy Bella közben elaludt. Nagy nehezen sikerült felébresztenünk,de utána a nevetést nem tudtuk abbahagyni.
Körülbelül negyed órája figyelem Liam-et,aki édesen szuszog mellettem. Egyik kezével átkarolja a derekamat,másikat pedig szorosan összekulcsolta az enyémmel. Még csak egy napja vagyunk együtt,de már viselkedünk,mintha már hónapok óta kapcsolatban lennénk. Talán azért,mert már akkor is így viselkedtünk,mikor még csak náluk laktunk.
- Nem tudsz aludni?- kérdezi Liam kizökkentve gondolkozásomból. Egy nagyot ásít,majd közelebb húz magához. A válaszom csak egy a-a volt. - Akkor menjünk le a többiekhez.- javasolja,de azzal az okkal,hogy nekem tökéletes így vele kettesben,elutasítom.

Louis Tomlinson:


 ~ Igazad van,de sok minden történt azóta velem. Te elhagytál egy másik pasi miatt,amit fogalmam sincs miért tettél. Én úgy éreztem,hogy jó a kapcsolatunk,hogy boldog vagy velem,de ezek szerint nem. Nem tudom,hogy megtudnám e bocsátani a félrelépésed.- pötyögöm olyan gyorsan,ahogyan csak tudom a laptopomba. Nem gondoltam volna,hogy még szóba állok vele valaha is ezek után,de megkönnyebbülve érzem magam,hogy leírhatom a véleményem. Így talán most békével elválhatunk egymástól.
~ Fogalmam sincs,hogy miről beszélsz. Nem értem miért nem hiszel nekem. Soha nem csaltalak meg. Ezek csak őrült pletykák,ahogyan te szoktad nevezni és,amiknek nem kell hinni. Vagy legalábbis nem kellene. - írja vissza a lány,mire szavai teljes kavart okoznak. Nem tudom,hogy kinek higgyek. Láttam,sőt az egész világ látta,hiszen benne volt az újságokban is. De mi van ha még sem ő volt a képen? Mi van ha egy másik lány volt,aki csak nagyon hasonlít rá,hiszen nem lehetett teljesen látni az arcát,mert napszemüveget viselt.
~ Nem tudom. Nem tudom mit tegyek. Eleanor egy kis időre van szükségem,hogy átgondoljam a dolgokat.- válaszolok neki. Nem tudom mit kellene tennem. Már rájöttem,hogy mikor Lara-val találkoztam csak a régi időkből szerettem volna visszakapni egy darabot,de Eleanor teljesen más eset. Pár hónapja szakítottunk és talán,mondom talán még mindig érzek iránta valamit. Nem tudom.Nem tudom.
~ Egy dologra válaszolj. Szeretsz még? Mert ha igen ezen nincs mit átgondolni. Boldogok lehetnék együtt újra. Rajtad múlik minden. - ír újra,mire már teljes káoszt érzek legbelül.
~ Nora. - írok neki egyetlen nevet,amivel talán megértheti,hogy miért akarom átgondolni ezt az egészet,mivel már rengeteget beszéltem Eleanorral és mindenről tud. Idegesen lecsaptam a laptop tetejét,majd az ablakhoz sétáltam. Beletúrtam a hajamba,majd egy nagyot sóhajtottam. Legszívesebben ordítanék,de nem tehetem,mert mindenki alszik. Vagyis gondolom,hogy alszanak.
Lebaktattam a hotel éttermébe,hogy egy kit táplálékot juttassak a szervezetembe. Csak egy almát sikerült megennem,mást nem tudtam lenyelni. Felvettem a napszemüveget,majd fejemre húztam a kapucnit és szorosan megkötöttem a nyakamnál. Nem szeretném ha kiszúrnának. Eddig csak háromszor sikerült így kiszöknöm,de remélem,hogy most is menni fog. Leültem egy padra,ami éppen üres volt és ezen az egészen törtem a fejem. Elég nehéz helyzetben vagyok és a legrosszabb,hogy senki sem tud segíteni. Magamnak kell döntenem. Az előttem elhaladó tömeget figyelem,amint sietősen rohannak a munkába vagy éppen a gyereküket viszik iskolába,óvodába. Egyszer csak egy galamb foglal helyet mellettem.
- Na Kevin - szólalok fel hirtelen. -Legalább te itt vagy nekem. - próbálom megsimogatni a kis állatot,de mire a kezem a közelébe ér ő elrepül a messzi kékségbe. Mikor észreveszem,hogy egy csapat lány közeledik felém,akik One Directionos pólót viselnek, felpattanok a helyemről és visszaindulok a hotelbe.
- Haver hol a fenében voltál?- támad le rögtön Harry miután betettem a lábam az ajtón.- Mindenhol téged kerestünk. Te idióta legalább egy üzenetet hagyhattál volna.- az előttem álló lépcsőre koncentrálok és elhatározom magam,hogy felmegyek rajta a magyarázatom nélkül,de ekkor megállít. - Mi van veled mostanában Lou?- ismét nem szólalok meg csak megrázom a fejem.- Segíteni szeretnék.

***

 A főpróba után mindenki elmegy készülődni az élő showra,kivéve engem. Én a színpadot indultam el tanulmányozni. Nem tudom miért,de valamiért ezt tettem. Nem szeretnék beszélni most a többiekkel. Egy kis magányra van szükségem. Egyszer csak kiszúrok egy hangfalat,majd helyet foglalok rajta. Arcomat a tenyerembe temetem,majd ki és be szívom a levegőt,egyenletes tempóban.
A színpad előtt egyre nagyobb lesz a tömeg. Egyre több őrült rajongó sorakozik az elejére,hogy jobban láthasson minket. A koncert,ez az egyetlen dolog,ami most megnyugtat. Mikor a lányok kiléptek a színpadra a közönség szinte meg őrült. Furcsa,hogy az ember úgy ír meg egy dalt,hogy nem is tudja,hogy később talán a valóságban is jelen lesz a szöveg tartalma.

A moment

 Csak egy pillanat volt az egész,  Just a moment on the whole, 

De nekem ennél sokkal többet ért, But I had a lot more,

Kérlek ne hagy el,szükségem van rád,  Please don't leave me, I need you, 

A szívem csakis téged kíván,  My heart only to want you,  

De most döntened kell,én vagy ő, But now you must decide, me or her,

Innentől nem bírtam tovább hallgatni. Berohantam az öltözőmbe és magamra zártam az ajtót. Hallottam,ahogy a többiek dörömbölnek az ajtón és a nevemet kiabálják és,hogy nyissam ki az ajtót,de nem foglalkoztam vele. Meg kell érteniük,hogy most nem tudnak segíteni. Nekem nem. Egyedül kell megbirkóznom ezzel.
Bemondták,hogy öt perc múlva színpadra lép a One Direction. Ismét megmostam az arcom,majd egy száraz törölközővel eltüntettem az arcomon lévő nedvet. Kinyitottam az ajtót,megfogtam a mikrofont,majd követtem az előttem menetelő srácokat a színpadra. Mikor kiértünk tapsvihar,sikítozás és őrjöngés fogadott egyszerre. A lámpák fénye erősen világítottak a szemembe,így inkább becsuktam őket és hallgattam,ahogy Liam elkezdi a szólóját. Mikor én énekeltem,arra az időre mindent elfelejtettem,megkönnyebbültem és csak a zenére koncentráltam. Semmivel nem foglalkoztam csak sorban ejtettem ki a szavakat,amik már szinte maguktól jöttek. A végén már boldogan köszöntem el a rajongóktól. Ismét bementem az öltözőbe,majd a telefonom után nyúltam,amin jött egy új üzenetem: Kérlek ne várakoztass sokáig...én nem bírom ki nélküled. Ennyi állt az üzenetben. Feladója nevét látva ismét eszembe jutott minden.

- Nem tudom mitévő legyek. Melyik lányt válasszam? Kérlek Istenem adj valami jelet.- kiabáltam a falnak,mire az ajtón belépett Ő.