# 4 - Újabb titkok

Sziasztok!
Először is, sajnálom a késést, de egyszerűen alig volt időm leülni és részt írni.
Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik írtak, nagyon jól estek a szavaik.:)
Nem is csacsognék tovább, remélem, hogy tetszeni fog, jó olvasást kívánok hozzá!
Következő rész 5 komment után!
Vivu.

ui.: Ki hallotta már a One Direction legújabb feldolgozását? Nekem személy szerint nagyon tetszik.:) Ha még nem hallgattad meg, mindenféleképpen tedd meg! ITT

.::Zayn Malik::.

Az ajtófélfának dőlve figyelem a nekem háttal álló lányt, aki éppen a sminkjét igazítja meg az esti koncertre. Végig azt hiszem, hogy nem lát engem, de mikor a tükörből egy apró puszit küld felém, rájövök, hogy tévedek. Mindvégig tudta, hogy ott állok, bizonyára élvezi nézni, ahogy mozdulataival teljesen rabul ejt. Egy halvány mosolyra húzódik szája, ahogy rákacsintok, de ahelyett, hogy odajönne hozzám, folytatja, amit elkezdett. Ez a tette kissé sértődöttség érzetet kelt bennem, de ahelyett, hogy megharagudnék rá, inkább én indulok meg felé. Mögé érve végig simítok puha tapintású karján, majd mikor vállához érzek, csókolgatni kezdem a szabadon hagyott felületet. Nevetne dönti kissé oldalra a fejét, hogy csókjaimmal nagyobb területet tudjak behinteni, amit örömmel teszek meg.
- Annyira hiányoztál. - jegyzem meg neki sokadszorra, mire egy halk sóhaj hagyja el a száját. Kibontakozik ölelésemből, szembe fordul velem, majd karjaival átkarolja a nyakamat, ezzel közelebb húzva magát hozzám.
- Te is nekem. - biztosít afelől, hogy ő is ugyanúgy érzett, majd egy csókot lehel ajkaimra. - El sem tudod képzelni mennyire. - szólal meg, majd hajamat kezdi el tanulmányozni, amiben némi újdonságot fél felfedezni, ami nem más, mint egy szőke tincs. - Tetszik a hajad. - mosolyodik el, majd újra a hajamnak szenteli figyelmét. Szó nélkül szívom magába lényét, miközben ő még mindig a frizurámmal van elfoglalva. Végig tekintek minden egyes négyzetcentiméterén, hogy elraktározhassam magamban a gyönyörű képet, ami elém tárul. Ahogy egyre jobban haladok lefelé, egyre jobban tudatosul bennem, hogy mennyire megváltozott az utolsó találkozásunk óta. Ezután szűk ruháján akad meg a szemem, ami tökéletesen kiemeli nőies, dögös és szexi alakját. Beleharapok ajkaimba, ahogy belegondolok abba milyen lenne a ruha nélkül.
- Tudod ez a ruha sokkal jobban mutatna a padlómon. - teszem szóvá hangosan is a gondolataimat, mire játékosan a vállamba üt. Erre teljesen közel húzom magamhoz egy szenvedélyes csókra. Kezeimmel azonnal elkezdem felfedezni a testén lévő területeket, míg ő hátul a hajammal játszadozik.
- Ó,jaj. - szólal meg hirtelen egy riadt hang a hátunk mögül, mire gyorsan szétpattanunk. - Nem akartam zavarni, bocsi. - magyarázza kezeivel gesztikulálva Emma, majd még pár bocsánat kérés után végleg elhagyja a szobát. Mindketten hangos nevetésben törünk ki, majd egymás vállára borulva élvezzük ki azt a néhány percet, ami még kettőnk számára maradt. Ruhájának cipzárával kezdek el játszadozni, de elhúzódom tőle, mielőtt még valami meggondolatlant tennék.

- 10 perc! - kiált valaki az ajtó túloldaláról, ezzel megszakítva minket. Egy hatalmas sóhaj hagyja el a számat, majd elengedem kezeim közül a lányt, akit annyira szeretek. A tükörből nézem, ahogy elsétál mellettem, az ajtónál megállva még visszamosolyog rám, majd becsukva maga mögött az ajtót végleg elhagyja a szobát. Kezeimmel rátámaszkodom a sminkasztalra, a tükörbe nézek, majd elfintorodok, mikor megpillantom, hogy egy szörnyű ember tekint vissza rám onnan. Egy olyan ember, aki bár külsőleg hasonlít rám, még sem én vagyok. A hátsó ajtón keresztül kiszököm a friss levegőre, előhalászom a zsebemből a dohányzáshoz megfelelő dolgokat, majd amint kiveszek a dobozból egy szálat, számba rakom és meggyújtom azt. Beletúrok hajamba, majd öklömmel erősen a falba várok. Fejemet a hideg falnak döntöm, majd elgondolkozom azon, hogy tehettem vele ilyet, hiszen nem érdemli meg, hogy így bánjon vele az ember. Már rég el kellett volna mondanom neki, de annyira nehéz, véglegesen eltaszítani magamtól.

.::Harry Styles::.

Teljes erőmből, amíg csak bírom nyomom a fekvőtámaszokat, de bármennyi erőfeszítésembe is kerül nem bánom, mert minden föld közeli érkezésnél egy csókot csenhetek az alattam fekvő lánytól, aki élvezettel nézi, ahogy küzdöm a csókjaiért. Egyszer csak megállok a magasban, majd egy ravasz vigyorra húzom a számat. A lány értetlenül tekint rám, hogy miért hagytam abba, bizonyára azt hiszi, hogy elfáradtam, pedig teljesen más az oka. Jó érzés, hogy végre itt van mellettem, velem. Már nagyon régóta várok erre, hogy újra karjaimba tarthassam őt. Eltűrőm szemeiből a hosszú, barna tincseket, majd egy hosszú csókot nyomok ajkaira.
- Nem fogsz elkésni? - kérdezem tőle aggódva, mire csak megrántja a vállát. - Nem akarom, hogy miattam bajba kerülj. - tudatosítom vele, mire felsóhajt és felül az ajtó mellé. Követem példáját és mellé ülök a földre, majd miután meglelem kezét összekulcsolom az enyémmel.
- Még van egy kis időm. - jegyzi meg, majd maga felé fordít, közel húzva magához, hogy ajkaink egy újabb csókban forrhassanak össze, amit örömmel viszonozok. Összehangolva kezdünk egy mozgolódni, míg végül az ölembe nem kerül a lány. Kezeivel erősen hajamba túr, majd kissé meghúzza azt, ami az egyik gyenge pontom. Nem hagyva magam, hogy irányítson, megmarkolva fenekét csatlakozom be a játékba. - Talán tényleg mennem kéne. - hagyja abba a játékot, mielőtt az még valami mássá fordulna át. Egy puszit nyom az arcomra, majd feláll és kisétál a szobából, amiben egészen idáig rejtőztünk. Gyorsan összeszedem magam, majd miután megbizonyosodom afelől, hogy tiszta a levegő, én is elhagyom a termet, amiben voltunk.
- Hol voltál? - állít meg hirtelen egy férfihang, mire azonnal hátrafordulok. - Mindenhol kerestünk. - áll elém értetlenül Liam a válaszomra várva.
- Velem volt. - lép mellénk hirtelen Zayn. - Szívtunk egy kis friss levegőt. - karol át, ezzel megmentve engem a válaszadás elől, amit fogalmam sincs, hogy miért tesz, hiszen még csak nem is láthatott minket.
- Szerintem te inkább füstöt. - utal Niall dohányra, aki nem rég csatlakozott hozzánk. Értetlenül tekintek körbe, hogy hogyan kerülhettek ide mindannyian, de míg ők nem kérdeznek afelől, hogy mit csináltam itt igazából, jobbnak látom, ha inkább én sem teszem.
- Mi volt ez? - kérdezem suttogva Zayn-t, amint a többi srác elhagyja köreinket. Karomnál ragadva behúz ugyanabba a szobába, ahonnan kijöttem.
- Haver, segítened kell. - pillant rám aggodalmas szemekkel, mire teljesen megrémít. - Nem tudom hogyan mondjam el neki. - túr bele hajába, majd az asztalhoz sétál, amin kezeivel megtámaszkodik.
- De mégis mit és kinek? - kérdezem tőle értetlenül, majd odasétálok hozzá, megfogom vállát, mire könnybe lábadt szemekkel pillant rám. Mégis mit tehetett, ami ennyire szörnyű lehet?

# 3 - Váratlan vendégek

Sziasztok!
Itt lenne a 3. részt.
Nincs különösebb hozzáfűzni valóm, csak annyi, hogy ha elolvastátok a részt, kérlek valahogy jelezzétek ezt. Valamelyik gomb megnyomásával vagy akár egy kommentel. Mindkettőnek örülök.:)
Jó olvasást kívánok a részhez, remélem tetszeni fog
Vivu.

.::Bella Lenoer::.

Éppen az aznapi híreket nézem, amikor hirtelen ajtókopogásra leszek figyelmes. Percekig nem mozdulok el a helyemről arra várva, hogy valamelyik másik lány nyissa ki az ajtót, de egyetlen egy jelentkező sem tűnik fel. Morgolódva felállok a helyemről és az ajtóhoz sietek.
- Megyek már! - kiáltok a váratlan vendégünknek, mire apró nevetések hallatszódnak be az ajtón. Furcsállva sétálok végig a folyóson, de különösebben nem foglalkozom a dologgal. Az ajtókilincsre tapasztom a kezemet, majd egy erős rántással kinyitom az ajtót. - Zayn! - ugrok szerelmem karjaiba, amint megpillantom őt az ajtóban álldogálva. - Te...vagyis ti mit kerestek itt? - kérdezem tőlük.
- Köszönjük a kedves fogadtatást. - színlel felháborodottságot Harry, majd egy mosoly kíséretében egy öleléssel üdvözlöm őt is.
- Lányok! Vendégek! - kiáltok teljes erőmből, mire hangos trappolások zaja üti meg a fülemet, ami minden bizonnyal a lépcső felől érkezik. Hirtelen elkap a Déjá vu érzés: majdnem úgy történnek a dolgok, mint az első találkozásunknál, csak akkor mi mentünk hozzájuk és egyáltalán nem ismertük egymást. - Öhm..gyertek be. - invitálom őket be a házba, miután eljut a tudatomig, hogy még mindig az ajtó előtt várakoznak.
- Köszi, ideje volt. - szólal meg Harry, fancsali képet vágva, majd mintha csak otthon lenne, egyenesen a nappaliba siet, ahol kényelmesen leveti magát a kanapéra.
- Ne haragudj, nincs valami jó kedve. - kér bocsánatot helyette is Liam, majd ezután követve Harry tettét, elsétál mellettem.
- Vettem észre. - kommentálom magamban a helyzetet.
- Srácok! - hallom meg Jessica hangját, amint leérnek az emeletről. - Hát ti? - értetlenkedik ő is, de kérdésére ő sem kap választ, mert ahogy Liam meglátja őt, azonnal karjaiba emeli és megcsókolja.
- Hát gondoltuk beugrunk. - felel végre Niall iróniával a hangjában.
- De most komolyan. - kérleli a srácokat Emma. - Mit csináltok New York-ban? - foglal helyet az étkezőben lévő székek egyikén.
- Talán fellépésünk lesz? - kiabál be a nappaliból Harry cinikus hangnemben.
- Ennek meg mi baja van? - kérdezi Nora, miközben fejével az előbb említett helyiség felé biccent, mire a srácok csak egy legyintéssel jelzik, hogy ne is törődjünk vele.
- Tudjátok mi bajom van? - lép be hirtelen közénk Harry mérges arckifejezéssel. A srácok gyorsan próbálják lecsillapítani őt, de elkéstek vele.- Az, hogy nekem marhára nem volt kedvem ehhez az egészhez. - feleli kissé magasabb hanggal a kelleténél. - Marhára nem volt kedvem ide jönni hozzátok és színlelni, hogy minden rendben van. - tör ki magából teljesen, majd megfogja magát és sietősen a kijárat felé siet. Liam utána siet, hogy megállítsa őt, míg mi mindannyian értetlenül próbáljuk felfogni a hallottakat. Mégis miféle probléma lehetne még, ha már mindent megbeszéltünk? Elméletileg már Stella-val is tisztázták a helyzetet, így abszolút nem tudom mi üthetett belé.
- Harry várj már egy percet. - halljuk meg Liam kérlelő hangját.
- Hagyd. - szólal meg Stella, mikor utánuk megy. - Hagyd elmenni őt. - fordítja maga felé Liam-et, aki meg sem hallotta az előbbi kijelentését. - Ha nem kíváncsi ránk, hadd menjen. - rántja meg a vállát.
- Mindig is szeretted, ha úgy mennek a dolgok, ahogy te akarod, nem de? - lép elé elég közel Harry. Érezni közöttük a szikrákat, amik ha nem akadályozzuk meg fellángolnak, de sajnos ezek a szikrák nem a szerelem jelei, hanem inkább a gyűlöleté.

.::Jessica Moun::.

- Hogy vagy? - kérdi Liam, mikor már a szobámban vagyunk kettesben, mire értetlenül tekintek rá. - Tudod mire gondolok. - folytatja, mire csak megrázom a fejemet, jelezvén, hogy fogalmam sincs, hogy miről beszél. - Hát...hogy.- vakargatja zavartan a tarkóját. - Tudod, hogy az apád és a húgod...- kezdene bele, de nem hagyom, hogy folytassa.
- Nem érdekelnek. - válaszolok még be nem fejezett mondatára.
- Értem. - bólogat bambán. - Csak tudni szerettem volna, mi van veled. - tekint mélyre hatóan a lelkembe, azokkal a gesztenyebarna szemeivel, majd elmosolyodik. - Hiányoztál. - mondja végezetül, majd anélkül, hogy megvárná én mit felelek, ajkait enyéimre tapasztja egy mézédes csókra.
- Te is nekem, nagyon. - válaszolok neki, miután elválnak ajkaink. - Meddig lesztek itt? - kérdezem tőle, mire újra lehajtja a fejét.
- Még kérdéses. - feleli, de érzem rajta, hogy nem őszinte.
- Szóval nem sokáig? - emelem meg állánál fogva, hogy szemébe nézhessek. - Hamarosan megint elmész? - kérdezem tőle könnyeimmel küszködve, mire csak egy aprót bólint. Hirtelen felpattanok a helyemről és az erkélyem elé lépek, miközben pár könnycsepp csordul ki a szememből.
- Jessica...- szólít a nevemen. Biztos vagyok benne, hogy most magyarázkodni szeretne, de nem adva erre esélyt neki fordulok vele szembe.
- Megint elmész és hónapokig nem láthatlak. - közlöm vele tényként. - Tudod milyen nehéz volt ezt is kibírni nélküled? - adom ki végre neki az érzéseimet. - Ha megint elmész, nem tudom mi lesz vel...- törnek elő a szavak a számból.
- Hé. - kulcsolja össze a kezeinket. - Most itt vagyok és csak ez számít. - mondja, majd egy apró csókot nyom a homlokomra, mire a mellkasába fúrva arcomat ölelem őt át.

# 2 - Te játszol velem?

Sziasztok!

Ugyan az előző részhez ismételten nem kaptam sok kommentet, mégis itt vagyok!

Meghoztam nektek a 2.részt.

Remélem, hogy tetszeni fog!

Jó olvasást kívánok és írjatok véleményt! :)

Vivu.

Jessica:

Karácsony közeledtével egész New York mesébe illően pompázik a sok fénytől, amivel ki van világítva. Egyébként is tele van minden épület reklámokkal, de égőkkel díszítve még gyönyörűbbek, mint alapjában véve.

Ajándékok után kutatva sétálok a kirakatok sorai között, miközben gondolataim teljesen máshol járnak. Miért pont most? Miért jöttek ide? Mégis mit akarhatnak most tőlem, mikor már kezd rendbe jönni az életem?
- Kicsim, próbálj megnyugodni. - nyugtatgat a vonal túloldalán édesanyám, akit rögtön a koncert után felhívtam, elpanaszolni gondjaimat.
- De nem megy anyu. - válaszolok neki, miközben könnyeimmel küszködöm. Amióta megpillantottam őket, azóta akarnak folyni áradatként, de a többiekre nézve muszáj visszatartanom.
- Beszéltél már velük? - érdeklődik arról, hogy váltottam e velük már pár szót, mire elhabogok egy gyors nemet. Nem volt erőm odasétálni hozzájuk és  bármit is mondani nekik. Az első pillanatban, amikor észrevettem őt meglepettséget éreztem, de utána teljes mértékben a gyűlölet áradt belőlem feléjük. Legszívesebben oda mennék hozzájuk és szembe köpném őket. - Akkor tedd meg! - biztat arra, amiről tudja, hogy nem akarom megtenni. Nem akarom, de mégis muszáj.
Gyorsan összeszedem magam, majd miután legördítek egy pohár vizet a torkomon, oda sétálok hozzájuk. Számat szólásra nyitom, de azonnal becsukom azt, mielőtt valami olyan mondanék, amit lehet, hogy később megbánok.
- Sziasztok. - nyögöm ki végül, majd lehajtom a fejemet és a földet kezdem el tanulmányozni. A reakcióra egyáltalán nem számítok: szorosan megragadja a karomat, majd szorosan magához von, de azonnal ellököm magamtól, mire furcsálló tekintettel mered rám. - Mégis mit vártál? Idejössz és rögtön rendbe jön minden? Tudod a dolgok nagyon nem így működnek. - szólalok meg az átlagnál kissé erősebb hangnemben, mire mindketten meghökkennek. Letörlök az arcomról pár könnycseppet, ami akaratlanul is kicsordult, majd feléjük tekintek. - Mit akartok itt? - kérdezem tőlük udvariatlanul.
- Karácsony van. - szólal meg pár másodperc után. - Látni akartalak. - folytatja, mire akaratlanul is egy 'pff' hagyja el a számat. Megrázom fejemet, majd gyűlölködő pillantásokat lövellek feléjük.
- És őt minek hoztad el? - biccentek a másik személy felé, aki ezután szomorúan lehajtja fejét, mintha bántaná őt szavaim.

- Csak szeretne téged megismerni, hiszen a testvéred! - védi meg őt azonnal, mire kidüllednek a szemeim, bár igazából meg se kéne lepődnöm.
- Nem tartom testvéremnek azt az embert, aki elvette tőlem az apámat. - fordulok ki magamból teljesen, majd megrázom a fejemet lemondóan. - Különben sem vállalnék fel a nyilvánosság előtt egy ilyet. - utalok kissé kirívó megjelenésére. Saját magamon is meglepődöm, hogy hogyan hagyhatják el ilyen szavak a számat, hiszen sosem voltam ilyen. Sosem keltem ki magam ennyire egy ember miatt. Egyedül csak nekik sikerült kihozniuk belőlem az ördögöt.
- Ő nem tehet semmiről. - próbál meggyőzni, de ez sem hat meg. - Az én hibám volt az egész. - próbál meggyőzni és ugyan igaza van, én akkor sem tudnám testvéremként szeretni ezt a lányt. Megfogom magam, sarkon fordulok, majd visszasétálok Stella-hoz, aki végig az egyik kirakatnál várt engem.

Stella:

Szörnyű érzés volt végig nézni azt, ahogy ez a két ember - név szerint Billy Moun és Alexis Moun, Jessica vér szerinti édesapja, és annak lánya - elgyengítenek egy olyan embert, aki a hosszú évek elteltével erősödött  csak fel, de nem tehettem semmit. Ha odamentem volna, lehet, hogy csak rosszabbítok a helyzeten, így csak vártam, hogy Jessica elrendezze ezt az egészet. Körülbelül tíz perc után tért vissza hozzám és kérte, hogy azonnal menjünk haza. Nem kérdeztem tőle semmit, tudtam, hogy később elfogja mondani, most csak fel kell dolgoznia a történteket, hiszen ennyi évet követően egy apa felbukkanása nagy port kavar a lélekben. Egyébként is értelmetlen az egész dolog. Mit akar most tenni? Újra hozni a hibáját? Mert ugyan arra kíváncsi leszek, hogy akarja végig hajtani.
- Kérsz még zsepit? - kérdezem tőle, majd szorosan átkarolom őt, hogy érezze, itt vagyok mellette, bármiben számíthat rám, de csak megrázza fejét, jelezvén, hogy van elég neki is.

# 1 - Alváshiány vagy ez tényleg ő?

Sziasztok!

Meghoztam nektek az első részt. Bár nehezen vettem rá magam, hogy megírjam, mivel a bevezetőhöz egyetlen kommentet sem kaptam, aminek okát nem tudom. Most vagy meguntatok már engem vagy csak lusták vagytok írni.:) Akármelyik is az ok, én most megint megkérnélek titeket, hogy valami visszajelzést adjatok! Annyi minden elképzelésem van a történettel kapcsolatban, nem szeretnék megint zátonyra futni. Szóval kérlek valami véleményt írjatok!

Nem is fecsegnék tovább, remélem tetszeni fog az első rész, jó olvasást!

Vivu.

.-. Jessica .-.

Néhány testőrrel az oldalamon próbálok a futószalag közelébe jutni, amin a bőröndjeim helyezkednek el. Ahogy megpillantom a sajátjaimat, gyorsan rájuk mutatok, hogy az őrök le tudják emelni onnan. Amint végzünk az egész művelettel az autóhoz sietünk, ami majd az otthonomba szállít engem. Megigazítom magamon a kabátomat, hogy kellőképpen védekezzek a hideg ellen, majd kilépek az ajtón a szabadba. Pár perc után már az autóban ülve integetek a lelkes rajongóknak, akik csak miattam jöttek ki ezen a hideg napon a reptérre, hogy láthassanak engem. Eléggé lelkiismeret furdalásom van azért, mert még csak a közelükbe se mentem, de meg kell érteniük, hogy így is késésben vagyok.

- James egyből a plázába menjünk. – adom ki a sofőrömnek az utasítást, mert eredetileg úgy volt, hogy előbb hazamehetek lepihenni, de út közben változott a terv. Hátradőlök az ülésem, majd homlokomat megfogva az ablaküvegnek dőlök.

- Valami gond van? – kérdezi aggódva James, mire egy hosszasat fújtatok, majd egy mosoly közepette felé fordulok.

- Nincs semmi baj. – válaszolok neki. – Csak lefárasztott az út. – vallom be neki őszintén, majd újra az eredeti pozícióba helyezem magam.

Lehunyom szemeimet, majd hagyom, hogy az álom magával ragadjon. Talán fél órával később arra ébredek fel, hogy egy ismerős hang szólítgat a nevemen, miközben a vállamat rázogatja. Azonnal kinyitom szemeimet, majd egy hálás mosolyt küldök James felé, aki az iménti cselekedetet végre hajtotta. Egy kis tükörben megigazítom a frizurámat, majd ezután kinyitom az ajtót. Ahogy kiteszem a lábam, hatalmas sikoltozás veszi kezdetét. Mindenki az én nevemet kiáltja és több kéz is papírral és tollal párosítva nyúl felém. Párat el is veszek, amiket gyorsan aláfirkantok, majd hamis mosolyok után belépek az épületbe.

- Sziasztok. – üdvözlöm barátnőimet, akik már percekkel előttem megérkeztek a helyszínre. Stella azonnal a karjaimba veti magát, majd miután elenged, a többiek is megteszik ezt. – Ennyire hiányoztam volna? – kérdezem, miközben felnevetek.

- Nem igazán. – rázza meg a fejét Emma. – Csak a látszatot szerettük volna fent tartani. – magyarázza ki magát, mire felhúzom a szemöldökömet. – De lebuktattál. – folytatja, majd felnevet, ami a többieket is erre kényszeríti.
- Akkor azt hiszem, az ajándékokat megtartom magamnak. – reagálok kijelentésére, mire mindannyian szúrós pillantásokat lövellnek Emma felé.
- Csak vicceltem ám. – mondja, mire ismét nevetésben török ki.
- Majd otthon megkapjátok. – fejezzük be a társalgást, mert szólítanak, hogy a rajongók készen állnak az akusztikus koncert kezdetéhez.

A kordonon elhelyezett székek egyikén ülve kémlelem a tömeget, akik szemében látom az örömöt. Az örömöt, amiért ma el tudtak jönni, amiért láthatnak minket. Ez a tény, hogy miattunk örülnek, egyszerűen elképesztő. Még mindig nem tudom ezt az egészet elhinni és, ha ők boldogok, akkor én is az vagyok. Miután Bella elmondja a szokásos üdvözlést, megszólalnak az első ritmusok, majd Nora hangja is felcsendül a mikrofonban. Fokozatosan lépünk be a dalba, majd a refrénnél már mind az ötünk hangja hallható. A dal utolsó két sorát én fejezem be, amit hatalmas tapsvihar követ.
- Mindenkinek nagyon szépen köszönjük, hogy eljött ma. – kezd bele a zárószövegbe Stella. – Imádunk titeket! – folytatja Bella. – Nélkületek most nem ülnénk itt. – csatlakozik Nora. – Mindent köszönünk. – mondják egyszerre a lányok, majd aggodalmasan tekintenek rám, hiszen nekem is csatlakoznom kellett volna, de ehelyett tátott szájjal és kidülledt szemekkel meredek a távolban álldogáló emberekre, akik közül párat eléggé jól ismerek…

2. évad - Bevezető

Sziasztok.

Ahogy láthatjátok visszatértem. Most biztosan felmerül bennetek a kérdés, hogy mégis miért. Az ok egyszerű: nem tudok így véget vetni a történetnek. Iszonyatosan a szívemhez nőtt és nem szeretném, ha ennek így lenne vége. Éppen ezért kísérletélek meg egy utolsó próbálkozást. Másrészt pedig kaptam olyan kommenteket a befejezést illetően, amik nagyon megenyhítették a szívemet, mint például, hogy valakinek ez volt a kedvenc blogja vagy, hogy valaki az én blogom miatt kezdett el írni! Nagyon jó ezt hallani, hogy valakit éppen az én történetem inspirált.:)
A 2.évadot elölről fogom írni, bár lehetséges, hogy lesznek benne hasonló történések, mint az első változatban. Amennyiben elegendő visszajelzéseket kapok folytatom a történetet. Mivel szeretnék erre a történetre koncentrálni, addig a többi blogot csak deaktiváltam, ami azt jelenti, hogy ha ennek vége, azokat is folytatni fogom.
Nos nem is szaporítanám tovább a szót. Jó olvasást kívánok a 2.évad bevezető részéhez...:)
Vivu.

„Vannak dalok, amiktől táncra perdülünk. Dalok, amiktől énekelni kezdünk, de azok a legjobb dalok, amik felidézik benned, amit akkor éreztél, amikor először hallottad őket.”

Jessica szemszöge:

A percek az órák, a napok csak úgy telnek, én pedig már észre sem veszem, hogy múlik az idő. Az emlékek leperegnek szemeim előtt, amint végig sétálunk az oltár előtt, majd helyet foglalunk az egyik padsorban. Még ma is látom, amikor, hogy arca igazi mosolyra derül, felmelegszik a szívem, mert tudom, hogy nem olyan, mint más. Azért mosolyog így, mert vele vagyok. Már több mint két hónap telt el az esküvő óta… két kínkeserves hónap, nélküle. Most pedig már november közepe van, az elbarnult levelek már hulladoznak a fákról, az idő egyre csípősebb és a tél is hamarosan beköszönt. 

- Mit csinálsz? – lép be a szobámba a kisöcsém, Justin, majd lehuppan mellém az ágyra. Megpuszilom a homlokát, majd szorosan magamhoz ölelem. – Héj. – kiáltozik tehetetlenségében. – Fúj, ne puszilgass már. – mondja, majd teljes erejéből próbál eltolni magától. Elmosolyodom, majd megsimogatom a fejét. Mindig is utálta, ha puszilgatom, de én direkt ezért is csinálom. – Jessi engedj már el. – próbálkozik, mire csiklandozni kezdem a hasát, amitől hangos nevetésben tör ki. – Ne csináld már. – kérlel fulladozva a nevetéstől.

- Hiányoztál már picúr. – húzom ismét magamhoz, mire megadja magát, s ő is karjaimba hullik. Simogatni kezdem hátát, mire ő fejét a mellkasomba túrja. Percekig nem szólalunk meg, csak öleljük egymást.

- Te is nekem. – mondja, mikor elenged. – Gyakrabban hazajöhetnél. – mosolyodik el, majd leül velem szemben. Lábait törökülésbe helyezi, majd figyelmét végleg nekem szenteli. Önkénytelenül is elmosolyodom, ahogy azokba a reménytől való csillogó, barna szemeibe nézek.

- Megpróbálok. – válaszolok neki végezetül, mikor észreveszem, hogy édesanyánk az ajtófélfának, mosolyogva minket pásztáz a tekintetével. Mindketten felpattanunk, majd megállunk anyu előtt az ajtóban, mert hirtelen megjelenik mögötte George is egy fényképezőgéppel a kezében.

- Gyerekek, a mai napot meg kell örökítenünk. – szólal meg mély hangján, majd tekintete elé emeli a gépet. A végkifejlet valami elképesztő lett: pont lekapta, ahogy próbálok puszit adni Justin-nak, de ahogy ő rájön a dolgok szándékára, grimaszolva azonnal elhúzza a fejét.

 George egyébként Justin édesapja, aki egyben az én nevelőapám is. Már több éve a családunk tagja, de még mindig nem tudtam megbarátkozni vele, így a kapcsolatom sem valami felhőtlen vele, ezért arra sem vagyok képes, hogy az apámnak nevezzem őt, pedig sokkal jobban megérdemelné ezt a címet, mint az az embert, aki ténylegesen az apám.

- Na gyertek, menjünk ebédelni. – hangzik el a végszó anyám szájából, mire mindannyian a konyha felé vesszük az irányt. Az asztal már szépen, igényesen megvan terítve, már csak arra vár, hogy helyet foglaljunk körülötte és elfogyasszuk rajta az étkünket. Pár percen belül ez meg is történik. Családi és meghitt hangulatban telik el az ebéd, mint még soha, és ez furcsa érzéseket kelt bennem. Úgy érzem végre sínen van az életem, végre egy rendes családom van.

Harry Styles:

Egy nagyot sóhajtok, amint belépek a londoni lakásom ajtaján. Azonnal ledobom a cuccaimat az első helyre, ami az utamba esik, majd felrohanok az emeletre, hogy egy jó meleg vizes zuhanyt vehessek. A tűzforró víz égeti bőrömet, amint a vízcseppek végig peregnek az egész testemen. Körülbelül fél óra múlva, mikor már megunom az álldogálást, kilépek a zuhanykabinból, majd egy törölközőt tekerek alsótestrészem köré. Levetem magamat az ágyamra, majd a távkapcsolóért nyúlok, hogy valami érdekességet nézzek a tv-ben, de semmi figyelemreméltót nem találok. A fárasztó koncert miatt szemeim azonnal lecsukódnak, majd mély álomba szenderülnék, de egy ismerős dal szólamai ütik meg a fülemet.

We just met for the first time,                         Csak most találkoztunk először,

But I'm immediately fell in love                      De azonnal szerelembe estem,

I'm doing what I want to do                           Azt fogom tenni, amit akarok,

Just baby let me love you                               Csak bébi engedd, hogy szeresselek

A közös dalunk az Icapella nevezetű lánybandával, akikkel már vagy több mint két hónapja nem találkoztunk. Eredetileg az esküvőre csak Liam volt hivatalos, de aztán a végén Jessica minket is meghívott, amire természetesen nem mondtunk nemet. Először pár embernek – köztük nekem sem – volt ínyére a dolog a többi lánnyal való viszony miatt, azonban az esküvőn sikerült mindenféle ellentétet félrerakni és megegyezni abban, hogy a feszültség ellenére, amit egymásnak okoztunk megpróbálunk jó barátok maradni. Pár perccel később rezgő hangra leszek figyelmes, ami a nadrágom zsebéből szól. Először valami ismeretlen élőlényre tippelek, majd eszembe jut, hogy ott hagytam a telefonomat.

' Holnap délre ott vagyunk. Valami finomat főzz nekünk!! Puszillak: Gemma. '

Pillantok a telefon képernyőjére, amin ez az üzenetet áll. Elmosolyodom, majd leülök az ágyra és azon töprengem vajon mit is főzhetnék a családomnak, akik holnap meglátogatnak engem a rengeteg koncert közepette. Az utolsó gondolat, ami eszembe jut az a csirkehús rizzsel, majd az álom végleg magával ragad...

#HappyBirthday1D

Sziasztok.

Nagyon sajnálom,de még nem a résszel érkezem. Az oka pedig az, hogy tegnap érkeztem haza Erdélyből és ott nem igazán volt időm írni, de hamarosan hozom a 3.részt.

Szerintem tudjátok, de azért kiírom. Szeretett bandánk ma ünnepli létre jöttének 2. évét. Boldog Születésnapot One Direction. Hihetetlenül büszke vagyok rájuk, pláne, hogy tegnap vittek el 3 díjat a Teen Choice Awards-on. Gratulálok nekik.

Happy 2nd Birthday One Direction ! ♥

24.fejezet - Végkifejlet

Sziasztok :)
Hát elérkezett az első évad befejező része. Igazából nem mostanra terveztem,de valahogy úgy érzem,hogy az első évadnak ennyi. A blog nem igazán olyanra sikeredett,mint amilyenre szerettem volna és a végén nagyon más lett,mint ahogy terveztem és ezért is érzem úgy,hogy már nem tudnám folytatni. Persze ez még nem teljesen a vége,mert hamarosan érkezem a második évaddal. Lehet,hogy egy kissé elfog húzódni,mert teljes egészében meg fogom változtatni a blogot kinézetre is és nem tudom,hogy ez mennyi ideig fog majd tartani. Ha valaki nem értené az egész rész Nora szemszögéből íródott,ami vastag betűvel van jelölve.A dőlt betűs részek a napló bejegyzések.A rendes betűvel jelölt nevek pedig ilyen kisebb átutazásoknak mondható.
Nos nem is húznám tovább remélem,hogy tetszeni fog az utolsó rész....:)
Wiwike

 ~ 2 hónappal később ~

Nora Sleyfor :



Kedves Naplóm !

Már több,mint egy hónap telt ez azóta,hogy véget ért az egész turné. A budapesti koncert után még Angliába utaztunk,hogy méltó befejezéssel búcsút mondjunk egymásnak. Talán a két banda már sosem fog így fellépni,de ki tudja,hogy mit hoz még a jövő. Azt be kell vallanom,hogy a sok esemény ellenére nagyon élveztem. A lányokkal egyre híresebbek leszünk,s mellette még öt csodás fiú barátságára is szert tettem. Nagyon remélem,hogy ezután nem fog megszűnni a kapcsolat köztünk és,hogy ugyan olyan jó barátok maradunk.
Jelenleg már a repülőn ülve osztom meg veled mindezt. Nem rég szálltunk fel,s a búcsú nehezebb volt,mint gondoltuk. Most pedig röviden leírnám mi is történt az elmúlt egy hónapban...

Bella Lenoer :

A Zayn-vel való veszekedésünk óta a kapcsolatunk még erősebb lett. Talán ez kellett ahhoz,hogy igazán megszilárduljon. Az igaz,hogy emiatt nem kellett volna összekapnunk,mivel csak pletyka volt az egész,de szerintem más lány is kiakadt volna,ha azt híresztelek a barátjáról,hogy megcsalta. Az egészben az fáj,hogy bíznom kellett volna benne. Tudhattam volna,hogy nem tesz ilyet velem,de már kár ezen rágódnom letisztáztuk ezt az egészet. Mondhatjuk,hogy ez már a múlté...
Szerencsére már a rajongók is tudomásul vették,hogy semmivel nem tudnak szétválasztani minket,mert a mi szerelmünket nem lehet. A másik fél,pedig örül annak,hogy boldogok vagyunk és ez szerintem így helyes.
- Bella nem akarom,hogy elmenj. - szólalt meg miközben szorosan átölelt. - Maradj itt velem. - suttogta mézédes hangján,mire egy könnycsepp csordult ki a szememből. Egy mélyet szippantottam részegítő illatából,majd felé fordultam.
- Zayn. - kezdtem bele,de megakadtam,mikor megláttam,hogy ő is sír. Letöröltem a könnyeit,majd egy csókot leheltem ajkára. - Pár hónap múlva jövök a nagyihoz és akkor majd találkozunk. - folytattam,mikor sikerült összeszednem magam.
- De az még annyira messze van. - hisztizett,mint egy kislány,aki nem kapta meg,amit akart. - Nem bírom ki addig nélküled. - mosolyodott el.
- Pedig muszáj lesz. - utánoztam,mire ismét magához ölelt,majd egy szenvedélyes csókban forrtak össze ajkaink.

Örülök,hogy Zayn és Bella legalább boldogok. Furcsa dolog is a szerelem. Mikor megismerték egymást első látásra szerelembe estek és ez még egy év múlva sem múlt el. Ezt hívhatjuk igaz szerelemnek ! Már csak azt bánom,hogy nem mindenki volt ilyen szerencsés,mint ők...

Niall Horan :

Ebben az egy hónapban rengeteget gondolkoztam és végre sikerült dűlőre jutnom. Muszáj lesz elfelejtenem Emma-t,hiszen ő már másé. Először nagyon nehéz volt nem rá gondolni,de végül sikerült más személyében megismerni a szerelmet. Két hete vagyunk együtt Lucy-val,ami eleinte nagyon furcsa volt,mert tényleg csak úgy tekintettem rá,mint egy barátra,de idővel kiderült,hogy mindketten érzünk valamit egymás iránt. Nem akartam belemenni ebbe a kapcsolatba,mert azt hittem,hogy csak felejteni szeretnék,de nem így van. Tényleg szerelmes vagyok Lucy-ba !
- Niall nekem is hagyj már egy kicsit létszi. - nyafogott mellettem a lány és a kezemben lévő sült krumplit próbálta elvenni. - Már két óra van és én még nem is reggeliztem. - folytatta,de még mindig nem hagytam magam. - Sőt a lányok gépe is csak félóra múlva indul. - nézett rám bociszemekkel,amiknek nem tudtam ellenállni,így kénytelen voltam vele megosztani az ételemet. - Köszönöm. - nyomott egy puszit az arcomra.

Emma Freight :

Hülyeséget csináltam,amit már nem tudok vissza fordítani. Olyat tettem,amit most lehet,hogy egy életre megbánok,sőt biztos vagyok benne. Ebben az egy hónapban sokat beszéltem Chase-vel és rájöttem,hogy szeretem őt,de mint egy barátot. Nem vagyok belé szerelmes. Más valakit szeretek,aki viszont mással van. Velem lehetne,de én erre későn jöttem rá. Mindent elrontottam. Teljesen idiótának érzem magam,amiért hagytam egy ilyen srácot elmenni,mint Niall.
Mosolyogva figyeltem a párt,ahogy az ételért küzdenek,de legbelül nagyon fájt. Egy különös érzés lett úrrá rajtam. Talán féltékeny voltam Lucy-re,pedig nem kellene annak lennem,mert minden az én hibám,én szúrtam el mindent,de már késő. Hiába bánom meg nem tudok mit tenni ellene.

Fogalmam sincs,hogy mi játszódhat le Niall-ben,de hogy Emma-val mi van pontosan tudom. Későn ébredt rá mindenre és most már,akit szeret mással van. Nehéz lehet neki,de végül is az ő hibája. Hamarabb rá kellett volna jönnie,hogy Niall nagyon értékes fiú. Na mindegy ezt inkább most hagyjuk,ez az ő dolguk. Viszont nem ők voltak az egyetlenek,akik nem lehetnek együtt.

Stella Bracker :

Könnyeimmel küzdve álltam szemben vele. Próbáltam elmenni,de nem hagyta. Azt mondta,hogy sosem fog már elengedni,pedig pár óra múlva én már egy másik kontinensen leszek. Muszáj elfogadnia a tényt,hogy hibázott.
- Kérlek. - könyörgött,mint az elmúlt egy órában. - Sajnálom,megbántam. - próbált meggyőzni erről miközben letérdelt elém,kezeit pedig ökölbe szorította.
- Harry állj már fel. - kiáltottam rá. - Elhiszem,hogy megbántad,de nekem ez így akkor sem megy. - ismételtem neki újra,de még mindig nem fogta fel.
- De még is miért? - nézett mélyen a szemembe,mire én elkaptam a tekintetem,mert féltem,hogy elvesznék szemeiben,mint egy útvesztőben. - Hiszen akkor még nem is jártunk. - csattant fel hirtelen.
- Honnan tudjam,hogy nem teszed e meg,mikor velem vagy? - fakadtam ki magamból én is. - Nem tudok bízni benned. - zártam le ennyivel a témát és inkább Emma-hoz sétáltam.

Stella döntésével nem igazán értek egyet. Részben igaza van,de Harry-nek is. Akkor még nem voltak együtt úgyhogy szabad ember volt. Azt tehetett,amit csak akart. Hiszem,hogy képes lenne ezen az életmódon változtatni. Képes lenne igazán szeretni Stella-t és hűséges lenne hozzá. Ebben biztos vagyok. Együtt lehetnének,de Stella makacssága miatt nem boldogok most,de inkább térjünk vissza újra a boldog párokhoz.

Liam Payne :

Különös érzések vesznek körbe,mikor őt nézem. Remegni kezdenek a térdeim, a hasamban pillangók repdesnek és az egész lényemet valami melegség önti el. Amikor vele vagyunk megszűnik létezni a világ,s úgy érzem csak mi ketten vagyunk a földön. Tudom,hogy ez egy kicsit talán nyálas,de én mindig kimondom,amit érzek. Szeretem őt !
- Hívj fel,ha oda értétek. - utasítottam,majd megcsókoltam. - El ne felejtsd. - nevettünk fel mindketten.
- Rendben. - viszonozta csókom. - hívni foglak. - majd jó szorosan átölelt. Percekig így állhattunk,de nem érdekelt. Míg itt van érezni akarom őt. - Te pedig június 2-án legyél a reptéren különben.- hallgatott el,mire felhúztam a szemöldököm.
- Különben mi lesz? - mosolyodtam el,mire csak vállat rántott. - Ott leszek. Ígérem. - ezzel a szóval búcsúztunk el egymástól.
Rossz érzés volt,mikor elengedni őt,utána pedig nézni ahogyan eltűnik a messzeségben. Még utoljára visszanézett,majd mind az öten felszálltak a repülőgépre...

Kellemes érzés töltött el,mikor visszagondoltam ezekre. Örülök,hogy két barátnőm legalább boldog és a többiek is azok lesznek...érzem. Már csak én nem lehetek a fiúval ,akit szeretek,mert ő mást választott....
Hát ennek a történetnek vége. Ahogy mondani szokták minden jó,ha a vége jó. Ez most nem egészen így van. De most pedig egy teljesen új élet veszi kezdetét a turné után....

Nora Sleyfor
2012.05.24.